Vigyázz, ha citromsárga öltönyben követnek – fizetned kell!

behajtok

A magyar ember nem azért nem fizeti ki tartozását, mert nem tudja, hanem mert nem akarja. Mediterrán típus: amíg lehet, húzza az időt. Kifogásokat, kiskapukat talál, amelyekkel vagyonokat képes eltüntetni. A behajtóknak résen kell lenniük. Ez mára kisebb iparág lett. Cégek sora verseng a megrendelőkért. Az egyik „pszichológiai” akcióban LAMPÉ ÁGNES is részt vett.

– Melyikünket viszitek el? – torpan meg az utcán az adós édesanyja, amint félkész családi házuk elé parkolunk a lelakott fekete BMW-vel. Az első ülésen két, kopaszra borotvált, hónaljtól csuklóig tetovált, napszemüveges, kigyúrt férfiember. Pólóban, farmerben, ahogy kell.

– Félünk mi mindenkitől. A fiam is megijed maguktól.

Mármint Krisztiántól és Rolitól, akik évek óta „adósságbehajtanak”. A legváratlanabb pillanatban jelennek meg munkahelyen, otthon, rokonnál, baráti összejövetelen. Így gyakorolnak „lelki nyomást” azokra, akiknél a levelezés, az ügyvédi felszólítás és a személyes egyezkedések már sorra bebuktak. Mert ha Krisztiánék kézbesítik a tartozás elismeréséről szóló dokumentumot, az „ügyfél” a látvány hatására beismer, átvesz és aláír.

Komótosan száll ki a két szekrény a limuzinból, terpeszléptekkel indulnak el. A csengetésre férfi nyit ajtót.

– Gyertek vissza húsz perc múlva, jó? – igazítja el őket a házigazda, amikor megtudja, hogy „csak” az adósság ügyében jöttek.

Krisztián előkapja mobilját, jelent.

– Itthon van. De lehet, hogy balhé lesz, talán most hívja a verőlegényeit.

A főnöknek szól a hívás, neki minden lépésről tudnia kell. Feszült percek. Roli az övtáskájában izzítja a magnót titkos felvételhez. Végre megjelenik a ház ura, két férfit kísér ki. Bennünket pedig be, a tágas nappaliba. Az ebédlőasztalhoz telepszünk.

– Kávét, üdítőt?

Nem. Inkább a tárgyra térünk. Krisztián beszél, Roli a háttérben marad, ő ad jelentőséget a párbeszédnek.

– Van itt ez a másfél milliós tartozás, kezdeni kéne vele valamit – von mérleget tagoltan Krisztián.

– Tegeződjünk, haverok vagyunk, nem? – hadarja az adós. – Cigit?

A válasz megint: nem. Az adós rágyújt.

– Persze, tudok róla, ki is fizetem. Eddig is azon voltam. Havi törlesztésben, fél év alatt. Jó így?

Krisztián próbál nem meglepődni. Papírt, ceruzát kér, adminisztrál. Az ügyfél gyorsan aláír.

– A cégnevet lehúzom, úgyis felszámolás alatt áll. Amúgy megy a bolt? Hiába, ez a jövő, gyerekek, megyek én is behajtónak. A fél ország el van adósodva. Az építőipar halott – összegez az adós.

A kocsiban csend, megkönnyebbülnek a fiúk.

Hosszú volt a nap. Reggel óta ez a harmadik állomásunk. Az elsőn az igazgató helyett a recepciós, a másodikon a kisvállalkozó helyett az édesanyja ismerte el a tartozást Krisztiánnak.

– A kispénzűek fizetnének, ha tudnának. A milliomosok a legkisebb tartozást sem rendezik.

Ha kell, becsődöltetik a kft.-t, és köddé válnak.

– Volt egy nagy pénzszállító cég, amely százmilliós tartozással zárt be. Nem lehetett mit tenni. A pénz beépült olajba, kábszerbe, wellness-szállóba.
Hazafelé tartunk. Roli még mindig hallgat. Krisztiánról kiderül, nyolc éve nyomja az ipart: „objektum-, rendezvény- és személyvédelemben” is utazik. A behajtás laza meló. Bár olykor itt is akad nehézség.

– Megesik: a fazon annyira meglepődik rajtunk, hogy haragudni is elfelejt. Máskor meg támadásnak veszi, hogy két ilyen kangorilla jelenik meg nála.
Bár induláskor Krisztián és Roli főnöke biztosított, hogy „elférünk a hátsó ülésen”, tartott tőle, „rontjuk a fiúk imidzsét”. A behajtás ugyanis tiszta pszichológia.
– Ha két rossz arcú, tetovált, megtermett srác gengszteresen megjelenik az adós munkahelyén, vagy este becsenget a lakásán, annak hatása van – magyarázza a főnök, Bogdán Tamás, a Cattani Magánnyomozó Iroda vezetője.

És ez a lényeg. A presszionálás.

A „kemény behajtás”.

Akad persze, aki a „puhában” utazik, és adminisztratív eszközökkel próbálkozik.

– Regisztráljuk az ügyeket, nyilvános adatbázisokból információt gyűjtünk, leveleket, egyenlegközlőket, per előtti utolsó felszólításokat küldünk. Végül jön a bíróság – mondja Felfalusi Péter, az Intrum Justitia vezérigazgatója.

Mindez nagyüzemben. A cég a lakossági behajtási ügyek negyven százalékát viszi, 70-80 ezer új ügyet bonyolít le havonta. A telekommunikációban, a banki szektorban és közüzemben adósságkezelnek: gáz-, víz-, villanyszámla-elmaradásokat „szanálnak”.

– A kereskedelemi szektorban egy-egy kolléga három-ötszáz, a fogyasztóiban három-négyezer ügyet visz.

A megbízó átad harmincmillió forintnyi követelést, a lényeg, hogy bejöjjön a pénz.

Az utolsó stáció az adós otthoni felkeresése. A munkatársak profik: volt APEH-ellenőrök, rendőrök, biztosítási ügynökök. A harmaduk nő, mert jól érvelnek, meggyőző a fellépésük. Felfalusi állítja, sokat romlott a fizetési morál hazánkban. Az ügymennyiség tavaly a fogyasztói piacon bő másfélszeresére nőtt. A magyar adós mediterrán típus, vegyítve a gulyáskommunizmussal. Sikk nem fizetni. Trükk pedig van bőven.

– Ha valaki el akar tűnni a rendszerből, bemegy az anyjával az önkormányzathoz, és megváltoztatja mindkettejük nevét. Nincs az az isten, aki megtalálja.
A fizetési kifogások kimeríthetetlenek. Ízelítőül néhány: elromlott a tizenötmilliós Merci turbója; leégett a ház a csekkekkel; minden tartozást rég kifizetett egy barna autóval érkező hölgynek; a hitelszerződésben olvasta, rokkantnyugdíjasként nem kell törlesztenie; az áruhitelre vett készülék nem működött, s egy héten belül el is lopták. S a nagy kedvenc: megszűnt a számlavezető bank fiókja, így azt hitte, a hitel is megszűnt.

Ötletes a magyar. Mindig talál kibúvót.

– A nagy behajtócégek ezreknek küldenek levelet. Hiába. Bár a nagy számok törvénye alapján jó páran fizetnek – összegez Keresztesi László, az Invisible Protection adósságkezelő cég igazgatója. – Mert a felszólítás vagy a bírósági végzés a „rutinos versenyzőket” nem hatja meg. Egyszer egy adós azt kérdezte, melyik per miatt keresem. Huszonhat ügyben folyt ellene eljárás. Közben volt tizenhat nyaralója, négy luxusautója, a vagyonát már átíratta harmincöt másik cégbe, a nevén semmi sem volt. Így esély sincs visszaszerezni tőle a pénzt.

Az építőipar az egyik leghúzósabb terület.

– Egy lakópark építésekor a fővállalkozó azt ajánlotta a kivitelezőnek, építsen referenciamunkaként egy lakást, és ha megfelel a minőség, ő kapja a többire is a megrendelést. A kisvállalkozó zálogba adta mindenét, hittel és rengeteg hitellel vágott bele. Kiderült, hogy az ajánlatot további huszonöt kivitelező is megkapta, s így egyenként ingyen felépítették a lakóparkot a vállalkozónak. Õ pedig átvette a munkát, felszámolta a cégét, majd eltűnt.

Célcsoporttól függően más módszerek is vanak. Ezeket sorolja Keresztesi úr.

– A legkeményebb a „maffiajellegű”, amikor főleg ukrán akcentussal beszélő fiúk végzik a behajtást. Itt nincs hivatalos megbízás, nincs szerződés, simán összeverik az adós famíliáját. Főként uzsorahitelnél alkalmazzák, hat-hét számjegyű összegeknél.

Õk a kutatásos, gazdasági nyomozásos verzióval dolgoznak. Először levelet küldenek az eljárásról, ami egyben felszólítás a fizetésre.

– Hatása minimális, százból legföljebb egy fizet. Aztán cégtérképet készítünk az adósról, vagyonkutatást végzünk, nyomozunk, kimegyünk a telephelyére. Pár telefonos kísérlet, személyes találkozó, s jó esetben alku. A sikerdíj, a követelés korától, összegétől függően, 3–18 százalék. Ha az adós nem habtiszta, ezt a tudtára hozzuk, de sosem fenyegetjük meg. Aztán rendőrségre, bíróságra kerül az ügy.

Keresztesi úr, bár nem vág a profiljába, szól másfajta megoldásokról is. Például a „beöltözősről”.

– Rendkívül hatékony. Egy venezuelai ügyvéd találta ki. Páran ördög-, állat- vagy másmilyen maskarába bújnak, és árnyékként követik az adóst. Énekelnek mellette, zenekarral vonulnak a háza elé. És ez csak a kezdet.

Magyarországon történt, hogy egy behajtó srácot nem engedtek be az adós cég igazgatójához. Erre felvett egy „adós fizess” feliratú pólót, s az előtérben megterített jó büdös pálpusztaival, ruszlival, hagymával, majd falatozni kezdett. Tette ezt pár napig, órákon át. Végül bebocsátották a vezérhez, aki fizetett.
Hasonlóan hatékony az agresszív megfigyelés: négy-öt srác követi az adóst, és bármit csinál, ugyanazt teszik.

– Utánamennek a kocsmába, azt rendelik, amit ő, úgy isszák a fröccsöt, mint ő, követik a moziba, a boltba, mindenhová. Az idegeire mennek, de nem szólnak hozzá. Egy birkatürelmű adós három napig észre sem vette az akciót, ám a végén feladta – zárja a felsorolást Keresztesi úr.

Az adósok mind egyéniségek.

– Van, aki pár ezer forint miatt öngyilkos akar lenni. De akadt fickó, aki mindent beismert, és bár tudott volna fizetni, nem tette, inkább évekre börtönbe vonult. A másik véglet, aki a telefont is a jogból felkészülve veszi fel, és közli: ha még egyszer felhívom, lecsukat zaklatásért.

A leglátványosabb trükk az adós követése a behajtó cég logójával ellátott citromsárga öltönyben. A japán módszert Csecskendi József honosította meg nálunk.

– A japánok citromsárga bőrönddel dolgoznak, nálunk az öltöny jött be, amit egyedi kivitelben, méretre készít a szabó. Egy huszonötmilliós adós puccos belvárosi kávézóban tárgyalt. Odaálltunk az üvegablak elé a sárga szerelésben. Azonnal kijött, kérte, menjünk odébb, mert kellemetlen neki. Ígérte, felhív, ahogy végzett. Így is történt. Fizetett. Kápéban és azonnal. Egy másik fazon pár éve házat rendelt egy építőipari cégtől. Négymilliót kifizetett, tizenkettőről elfeledkezett.
Jogerősen elítélték, de a bevonuláshoz állítólag nem kapta meg az értesítőt. Kiköltözött Szlovákiába, nyomdaipari céget alapított, s nyolc-tíz hónap alatt nagy vagyont szedett össze.

Állítólag rövidesen ő is fizetni fog.

Csecskendi úr állítja, 80-90 százalékban visszaszerzi a pénzt. Ötszázezer alatt nem fogad el megbízást, az átlag behajtandó pénz 10-15 millió.

Igaz, már tizennégyszer kellett szélvédőt cseréltetnie.

A sárgáktól csak a megbízóknak kell tartaniuk. Fölveszik a megbízási díjat, aztán eltűnnek. Mindenki vigyázzon velük! Már többen megjártuk.

Vélemények

oregcsoro

2008-08-08 09:54:55

HM-HM egyszer már megtudhatni,az OLAJ-Gat,milliárdos lopások,elkővetői,mért nincsenek nyilvánosságra hozva,Hja 10 millio lakosra hány % tolvaj jut.Korupt az Ország?? vagy csak néhányan??

echidna

2008-08-08 07:44:04

Halasan olvasom Lampe Agnes ujabb irasat. Vegre valaki a mediaban peldakon keresztul mutatja be a pszichologia (vagy egy korabbi irasaban pszichiatria) tokeletes keptelenseget arra, hogy emberi kondiciokon javitson. Ebben a cikkben ugye megmutatja, hogy a pszichologia modszereit alkalmazva az adosok (emberek) – akik teljesen nyilvanvaloan mar ugyis csusznak lefele – megrosszabb allapotban kotnek ki. Eddig csak nem voltak etikusak, most mar rettegnek is es megtorten ‘beszolgaltatnak’. Szo sincsen arrol, hogy a szemely jobbitasan keresztul eljutnanak addig, hogy o onkent, az o sajat belso kenyszerekent fizessen, es soha tobbe ilyet ne csinaljon. Valon miert? – Mert fogalmuk sincs, hogyan lehetne azt elerni. Erre nagyon jo gyakorlati peldakat hozott a korabbi cikkeben (egy pszichiatriai intezet bezarasaval kapcsolatban) Lampe Agnes, amikor megmutatta, hogy az emberek nem javithatoak a pszichiatria alkalmazasaval, hiszen meg husz-harminc ev mulva is ott allnak sorba a kovetkezo adag ‘varazspirulaert’, vagy a sokadik szerepet jatsszak el egy darabban, ami persze nagyon jo idotoltes, de nem a kondiciok javitasa HELYETT, ahogy itt tortenik, hanem mellett, ha meg ahoz is van kedve az illetonek. Azt is hasznosnak talaltam, hogy a multkori cikkeben betekintest engedett (egy pici csucskebe, hogy milyen iszonyatos menyisegu penzt kolt az atlag adofizeto az effele kartekony ido es penzvesztegetesre. Csak igy tovabb!

0 replies

Leave a Reply

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>